Véradás

Ma délelőtt elmentünk vért adni. Nekem ez volt az első, a férjem már gyakorlott volt ebben. Már régóta szerettem volna véradó lenni, de valahogy sosem jött össze a dolog. Vagy nem tudtam elmenni, vagy épp beteg voltam, hasonló okok mindig jöttek, és pedig mindig meghajoltam előttük.

De nagyszerű élmény volt, mindenki nagyon kedves volt, és egész gyorsan végeztünk is.

Jó érzés volt a véremet adni, és ezzel megmenteni három életet! Ráadásul 0-s a vércsoportom, még örültek is nekem.

A karomon még érzem, egy kicsit fájdogál, de ennyit igazán ki lehet bírni.

Szerencsére nem ájultam el, persze nagyon vigyáztak rám, alig akartak elengedni, hogy pihengessek még, meg ücsörögjek, és külön örültek, hogy nem egyedül kell hazamennem.

Itthon egyszer egy kicsit megszédültem, de szerencsére ültem, így nem lett belőle csúfos esés.

Jó érzés, hogy megtettem, és végre ihattam igazi menzás teát, azt a túlcukrozott, híg meleg löttyöt, amit az emberek fele utál, a másik fele pedig nagyon szeret. Mindig megörülök, ha lehetőségem van ilyen teát inni, mert én akárhogy próbálkozom azt az arányt nem tudom megtalálni, valószínűleg a nagy edényben illetve a mennyiségben rejlik a titok!

Menjen mindenki adjon vért!

Tegnap befejeztük a pince felújítását!

Elkészült a hiányzó fal lambériázása, lefestettük a csöveket, a kazánt és nagyon ütős lett! Ezüst színbe burkoltuk a rozsdás fémeket, melyeknek ettől egy kissé műanyag hatása lett.

A takarítás is elkészült, még a nagy porszívózás hátra van, de már majdnem készen van az egész.

Délután már a dekorációnak kezdtünk neki, hő visszaverő fóliát rakunk az ágy felé, ezzel a férjem küzdött, sehogy sem akart ottmaradni. Ettől egy kicsit sci-fi-s lett a kinézet, de nagyon mutatós.

Én pedig nekiláttam, a fantáziámat kiengedtem, mire a megmaradt téglafal dekorálása lett az eredmény. A meglévő festékek felhasználásával a téglákat különböző színűre mázoltam, színterápiás céllal. Még nincs kész, kb. az egyharmadánál járok, de egy délelőtt alatt befejezhető a színezés.

Estére olyan fáradság szakadt rám, hogy mire az ágyba kerültem szinte azonnal elaludtam. Sajgott a kezem, lábam, hátam, mindenem. De végre már ténylegesen tető alá hoztuk a lakhatóvá tevő projektet.

Ezért cserébe az a kis izomláz, fáradtság semminek tűnik!

Egy óra sötétség a Földért

Szombaton lesz a Föld órája. Aki fogékony az ilyen dolgokra gondolom már tudja, aki még nem hallott róla csatlakozzon!

Tavaly mi is kipróbáltuk. Akkor jöttünk csak rá, hogy milyen furcsa is a mai világból egy óra sötétségbe menekülni. Előkaptuk a gyertyákat, és jött a sötétség. Érdekes, hogy az embernek mindig akkor akad valami megnézni valója a neten, vagy sürgős utána olvasandó dolgok is akkor kerül elő, amikor ezt nem valósíthatja meg kerek egy órán keresztül.

De a legrosszabb a csend. Hogy nincs zúgás, hogy nincs zene, csak a csend. Az ember beszélget, kártyázik, vagy valami mást csinál. De a legjobb benne, hogy amikor letelik az egy óra, akkor az elvégeztem, tettem valamit az én kis csepp erőmből érzés marad.

Az ember a rohanó hétköznapokban észre sem veszi, hogy mennyire ki van szolgáltatva az energiazabáló kütyüknek. A tv menjen csak azért, hogy zaj legyen, vagy szóljon a rádió, úgy jobban megy a mosogatás. Ha mobil otthon marad pár órára, akkor az embernek már hiányzik, folyton megnézné, hogy mennyi az idő, vagy pont akkor csinál a gyerek valamit amit épp le kéne fényképezni. A hívásokról már ne is beszéljünk. Hogy akkor marad otthon a telefon, amikor pont az a fontos hívás érkezik.

Ez az egy óra segít megmutatni, hogy mennyire a függői vagyunk a gépeknek, a kütyüknek, és hogy egy kis időt érdemes a sötétbe burkolózva eltölteni, úgy beszélgetve, hogy semmi sem zavarja meg az embert közben.

Örömmel venném, ha lenne egy olyan óra is, amikor mindenkit arra buzdítanak, hogy a mobilját kapcsolja ki egyetlen órára!

Rajta, boruljon sötétségbe szombaton egy órára minél több magyar háztartás!

Hazugságok hálója

Avagy ki Magyarország legnagyobb Pinocchiója?

A magyar politikai elit szépítés nélkül hazudozik.

Választási időszakban kiemelkedően.

Gyurcsány beismerte a hazugságait az öszödi beszéd ezt bizonyítja. A mostani lemondása-na jó csak bizalmatlansági indítvány- ugyancsak egy beismerés. Beismeri, hogy valamit megint elkúrt, nem tudott úrrá lenni a válságon, elbukott.

A másik oldalon ott van Orbán. Akit nem lehet hazugságon kapni, ő maximum csak füllent. A választásokon mindenkire rálicitál, 14. havi nyugdíjat ígér. Még a válság kezdetén is járulékcsökkentésről hadovál, a terhek enyhítésén. Ez sem jó megoldás. Egyáltalán nem megoldás.

Ott van Bokros, na ő nem hazudik, ő megmondja a frankót mindenkinek. Bár azért az MSZP-s tagságát illetőleg nem mondott igazat, ezt említsük meg mindenképpen.

Kóka és a Pannon Puma ugyancsak egy szép lufi volt, kipukkadt.

Az egész társaságot el kellene küldeni melegebb éghajlatra, még ha mi fizetnénk is jobban járnánk, mint így, akkor legalább tudnánk mire megy el a pénzünk.

A magyar politikus képes hazudni megállás nélkül.

Az országnak most igazságra, változásra van szüksége. Lehetőleg olyan emberektől, akik még nem járatták le magukat, akiknek még lehet hinni.

Addig pedig meg lehet rendezni a Magyar Pinocchió Versenyt, és mérjük centikkel, hogy kinek nő hosszabbra az orra…

Ma különös reggelre ébredtem. Egyedül a lakásban, gyerekek Nagyinál aludtak (hét közben ez nem szokott előfordulni, de tegnap különleges eset volt), a férjem elment dolgozni, én meg majdnem nyolcig aludtam. Ágyban kávéztam, és bár kint nem süt a nap, nem kapott el a rosszkedv, csak az apátia. Már olyan minden mindegy hangulat ütötte fel a fejét lelkemben, a tehetetlenség kiszolgáltatott a beletörődésnek.

 Jó dolgokat találok a rosszban, mostanában egyre többet, de valahogy nem az igazi. Az a fajta ember vagyok, akinek mindig van B terve, talán néha még C is, a konkrét helyzetek megoldására. De ez a bizonytalan helyzet, hogy a perspektívák csak ott lebegnek az égen, de nem lehet kézzel fogni őket, nem lehet évekre előre kigondolni a dolgokat, nem nekem való.

Egyre jobban idegesít, hogy még mindig nem érkezett meg a telefonhívás sem. Mondjuk ennek biztosan oka van, hogy a költözést normálisan le tudjuk bonyolítani, hogy legyen egy kis idő beleszokni az újba, ezzel nem bírnék el egyedül.

Mostanság egyre többször üti fel magát a gondolat a szívemben, hogy mint is lesz, ha a férjem tényleg nekiindul Hollandiába. Hogyan fogok megbirkózni a problémákkal egyedül. Hiszen nem lesz kinek elmondani, nem lesz kivel megbeszélni az apróságokat. Félek, mert túlságosan függök tőle, emberileg. Ő a legjobb barátom. Mindent, de tényleg mindent megbeszélünk. Felvidít, ha rossz kedvem van, szerintem egyedül ő képes engem kezelni, ha durcázok, és ő érti, hogy mi zajlik bennem, ha  mosolygok, de belül dúl a vihar.

Nagyon nehéz lesz, ez biztos, de meg kell oldanunk! Meg fogjuk oldani. Együtt bármire képesek vagyunk, a családunkért, a jövőnkért!

Szóval furcsa ez a mai nap. Nehéz feldolgozni valakinek a hiányát, aki még itt van, nehéz belegondolni az elképzelhetetlenbe, nehéz bármilyen képet is kialakítani arról, amit nem ismerünk. Amit meg ismerünk, a jelenlegi helyzet Magyarországon elkeserítő. Mindenkitől, akivel csak beszélek a saját megélt kis horror történeteit meséli, amit a válság okozott neki. Szörnyű, hogy az emberekkel nem történnek jó dolgok. Szeretnék már valakiről jót hallani, olyan, ami vidám, nem kesergő, nem a kilátástalanságról szól. Lehet, hogy milliomosokkal kéne beszélgetnem, nem az igahúzó kisemberekkel, akiknek a kávéjuk keserűbb reggel, mint pár hónapja.

Perspektívát akarok! Nemcsak magamnak, mindenkinek. Újra hitet, ahhoz, hogy ezt az egészet túl lehet élni, hogy nem a folytonos számolgatásba fáradjon bele az agyuk, hanem a tervezgetésbe!

Felfele lejtő vagy lefele emelkedő?

Mi történik most az országban?

A találgatások idejét éljük, spekulációk érkeznek mindenhonnan.

Ki lesz a miniszterelnök? Miért tette ezt Gyurcsány? Ez most egy szimpatikus húzás volt, vagy csak a kapitány már tud valamit, amit mi matrózok nem, és elsőnek hagyja el a süllyedő hajót?

Mit kell ilyenkor csinálnia egy állampolgárnak? Választást sürgetni? Kussolva ülni a fenekén? Találgatni?

És mi a teendője egy bloggernek? Most mindenki elméleteket dolgoz ki, vészforgatókönyveket gyártanak az emberek. Én már csak azért sem teszem. Csak a kérdéseim maradtak. Annyi okos ember van az országban, válaszoljátok meg nekem őket, kérlek!

Engem speciel az érdekel, hogy azzal a pénzzel, amit a férjem kiutazására tartogatunk. Kivegyük, váltsuk euróra? És mi lesz, ha nemcsak engem mozgat ez a gondolat, és sokan tesznek így? Azzal rendesen össze lehetne omlasztani a rendszert.

Ebből a helyzetből most jól fog kijönni az ország, vagy csak magunk alatt vágjuk a fát tovább?

 

A kép Jacek Yerka képe.