Véradás

Ma délelőtt elmentünk vért adni. Nekem ez volt az első, a férjem már gyakorlott volt ebben. Már régóta szerettem volna véradó lenni, de valahogy sosem jött össze a dolog. Vagy nem tudtam elmenni, vagy épp beteg voltam, hasonló okok mindig jöttek, és pedig mindig meghajoltam előttük.

De nagyszerű élmény volt, mindenki nagyon kedves volt, és egész gyorsan végeztünk is.

Jó érzés volt a véremet adni, és ezzel megmenteni három életet! Ráadásul 0-s a vércsoportom, még örültek is nekem.

A karomon még érzem, egy kicsit fájdogál, de ennyit igazán ki lehet bírni.

Szerencsére nem ájultam el, persze nagyon vigyáztak rám, alig akartak elengedni, hogy pihengessek még, meg ücsörögjek, és külön örültek, hogy nem egyedül kell hazamennem.

Itthon egyszer egy kicsit megszédültem, de szerencsére ültem, így nem lett belőle csúfos esés.

Jó érzés, hogy megtettem, és végre ihattam igazi menzás teát, azt a túlcukrozott, híg meleg löttyöt, amit az emberek fele utál, a másik fele pedig nagyon szeret. Mindig megörülök, ha lehetőségem van ilyen teát inni, mert én akárhogy próbálkozom azt az arányt nem tudom megtalálni, valószínűleg a nagy edényben illetve a mennyiségben rejlik a titok!

Menjen mindenki adjon vért!