Föld napja

Közeleg a Föld napja, mindjárt itt van április huszonkettedik napja. Emlékeimben ez a nap mindig különleges volt. Már általánosban is versengtünk, kötél húztunk, zsákban futottunk. Mióta felnőttem átértékelődött bennem a dolog. Már a környezettudatosság napjává ért bennem a fogalom, olyan nappá, melyről meg kell emlékezni. Egy kis szemétszedés, a gyerekekben tudatosítani a dolgok mikéntjét, ennyiben kimerül. A múltkor sétálgattunk, és egy szelektív hulladékgyűjtő sziget mellett haladtunk el. A kölykök meg is jegyezték, hogy mennyi buta bácsi és néni van, akik körbeszemetelték, és nem tudják, hogy oda mit is kell rakni. Akkor olyan jó volt látni, hogy azzal, hogy folyton velük visszük a papírt és a műanyagot már kezdi érlelni a gyümölcsét.

De vissza egy kicsit a régi Föld napjára. Akkoriban a beton udvaron  volt a kötélhúzás, így a nyerés kérdése nem csak azért volt fontos, hogy ki kap pólót, hanem azért is, mert a vesztes csapat bizony az elesésénél a térdéről rendesen lecsiszolta a bőrt. És aki megnyerte a pólót, az olyan büszke volt magára! Nem számított, hogy felnőtt méretű volt, az sem, hogy idétlenül állt, csak az, hogy a miénk! Pedig akkor még nem is volt ilyen sok szemétszedési akció, és ténylegesen csak annyit tettünk azon a napon, hogy végig sportoltuk, de mégis az emléke olyan élesen él még a szívemben.

Ma azonban azt látom, hogy ez az egész dolog kezd kifújni. Pont akkor, amikor már a tényleges első nemzedéket, akikbe bele kellett volna ívódnia a Föld törékenységének problémája kineveltük, amikor már kisgyermekkorban megtanítható lenne a környezettudatosság, akkor kezd egy kicsit az egész lecsengeni. És ez így nem jó. Mi megtesszük a magunkét, a gyerekek tényleg odafigyelnek, ha erdőben sétálunk is, már ők szólnak, hogy vigyázzunk a virágokra, ne tiporjuk le a természetet. Eleinte még le akarták szedni a virágokat, de tudatosítottuk bennük, hogy azok úgy szépek, ahogy vannak. Azóta beérik azzal, ha a gyermekláncfüvet leszedhetik, és azt hozzák oda ajándékba.

Szóval hajrá mindenkinek, ne felejtsük el a régi mondást:

 

 „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön!”