A zsongás
Ma bár fárasztó napom volt egy kedves barát unszolására mégis rávettem magam egy kis tavaszi sétára.
Még fagyit is kaptam, az idei elsőt, bár az sem biztos, hogy tavaly ettem ilyen jeges finomságot.
A séta közben konstatáltam, hogy nemcsak engem kapott el a tavaszi zsongás. Szerelmespárok lepték el a parkokat, kézfogós-együttjárós gimisek mászkáltak, élvezve a napsütés melegét.
A rovarok döngicséltek, bodobácsok hada lepte el a járdát, és kenődtek el a kevésbé szerencsések a sétálók talpán. A varangyok is előmásztak, bár még kicsit kábán kóvályogtak, de mentek.
Minden újra annyira él! A madarak új dalokat énekelnek, megtörik a téli csendet, és a késett tavaszért is kárpótol dallamos trillájuk.
Ilyenkor muszáj kimenni, muszáj érezni az arcon a nap melegét, mely a lélekig hatol, mosolygásra készteti az embert, hogy vége a szürkeségnek, itt az ideje a szemnek megszoknia a színorgiát, melyet a virágok okoznak!
Nyílnak a nárciszok és jácintok, illatuk belemászik az ember orrába, kiegészítve a látványuk keltett örömet.
Az aranyeső is bontogatja rengeteg apró virágát, már várom, hogy megmutassa az idei tavaszra komponált ékét.
Ilyenkor az embernek minden érzékét ki kell tárnia a világ felé, a hosszú álmából ébredő természet csodáira, el kell feledni a nehézségeket, a gondokat!
A problémákat hagyni kell, más úgysem oldja meg helyettünk, félre kell tenni a bút, a bánatot, és élvezni az idei tavaszt!
Nem szabad nem észrevenni a szépséget, mely a szemünk elé tárul! Nem szabad, ma nem, az elefánttoronyba húzódni, ma élni kell, érezni, válaszolnia a hívogató tavasz hangjára!
Ma nincs politika,ma nincs gazdasági válság, ma nincs Gyurcsány, ma Orbán sincs, és erőszak sem, ma csak az élet van, az életem egy napja, mely nem jön újra el, nem szalaszthatom el egy percét sem!
A halogatásnak mára vége, a tüdőm tele a tavaszi illatokkal, erre emlékezni kell!
A rosszkedv ma monnyon le!
