Kezdődik a pakolás
Ma délután eszeveszett pakolásba kezdtem. Vagyis még délelőtt fölszámoltam az egyik nagy kupi forrást, a szekrény tetején. Délután játékokat válogattunk a nagyobbik fiammal, az 5 nagy doboz játékot leszelektáltuk 2 dobozra, plusz egy olyan dobozra, amit majd viszünk Hollandiába. Ugyanis 18.-án lesz a lomtalanítás, addigra mindent át kell válogatni, a ruhákat lassan összeszedni adománynak.
Ráadásul a pincének a felújításához is hozzá kellene fogni, főként, mert szerencsére úgy fest, hogy a férjem csak hétvégén ér rá. Én meg hiába találom föl magam, meg tudom kezelni az aksis fúrót, azért egy komplett felújítással nem bírnék el.
Hihetetlen, hogy egy költözés hogy fel tud pörgetni. Most szervezek, kigondolom a lépéseket, hogy mivel kell kezdeni, mi ér rá a legvégéig. Most az első a lomtalanítás, ha tartjuk az ütemet, elég jól állunk. Aztán jön a hétvégenkénti felújítás, no meg persze hét közben amit csak meg tudok csinálni.
A lomtalanítás amúgy is az egyik legjobb dolog. Az addig felhalmozott lim-lomok közül ilyenkor kikerül a tényleg értékes dolog, ami pedig szemét, annak hullnia kell. Persze a környezettudatosság itt is fontos szerepet játszik az életünkben. A papírhulladékot és a műanyag egy részét csak hulladékgyűjtő szigetre!! Lehetőleg a gyerekekkel, lássák a jó példát, ők már ebben cseperedjenek fel!
Azt hittem, hogy a játékok nagyarányú kidobása nagyobb traumát fog okozni a gyerekeknek, hisz volt már olyan kocsi, amit vagy két éve őrizgettünk, pedig hiányzott már a kereke, meg az alja, és a nagyobbik fiam ennek ellenére nagyon ragaszkodott hozzá. Ahhoz képest mint egy kisangyal úgy dobálta ki a sérült, és már nem javítható játékokat. Hihetetlen, hogy már annyi pótalkatrészünk volt, de ha valami kereket kellett volna pótolni mégsem voltak kompatibilisek egymással a járművek.
Holnap a nagy ruharaktár fölszámolása a cél, emellett időpontkérés a férjem útlevélkészítéséhez, és pakolás föl a pincéből. Huh, ezt még leírni is sok. De legalább elfoglalom magam, és nem kattog az agyam azon, hogy most mi is lesz.
Már a pince is vonzónak tűnik, gondolkodunk, hogy a meglévő eszközökkel hogyan lehetne a legtöbbet kihozni belőle. Mindig is kreatívok voltunk, most megy az ötletelés.
Ha van valami jó tippetek, hogy hogyan takarjuk el a vakolat nélküli falat, mely szintkülönbséggel is rendelkezik, szívesen veszem!
A kép Michael Lassel műve, címe: A szent város
