A gyerekek és a titok
A gyerekek még nem tudnak semmit. Csak azt veszik észre, hogy az anyukájuk próbál nekik angolul beszélni, amit a nagyobbik fiam meg is jegyzet, hogy „Anyu én is tudok ám halandzsául beszélni!” Persze megpróbálom az ő szintjükön becsempészni a szavakat, melyeket meglehetősen furcsának tartanak. A Jetit már tudják, mivel a Scooby Doo-ban látták, jót is derültek rajta. A múlt héten pedig bábszínházasdit játszottunk, ott csak egy angol énekre érkezett meg a felmentő sereg, a repülő kacsa képében. De ott vannak, amikor beszélgetünk, néha oldalba bökjük egymást, ha nagyon figyelnek, hogy nehogy összeálljon előttük a kép. Addig, amíg nincs biztos időpont, nem akarjuk ezzel terhelni őket.
A legrosszabb az, amikor például a nyárral kapcsolatosan kérdeznek. Hogy megyünk-e strandra, vagy hova megyünk kirándulni. Hazudni nem akarok nekik, azt meg még nem akarom mondani, hogy egy másik országba leszünk a nyárra. Ilyenkor azt mondom nekik, hogy még nem tudom, hogy pontosan mit is fogunk csinálni a nyáron.
A nagyobbik fiam jelenleg az írással ismerkedik, a nevét már le tudja írni, hihetetlen lelkesedéssel vág bele a betűk kanyarításának folyamatába. Olyan büszke magára, amikor sikerül leírnia egy-két betűt, hogy rögtön körbe is mutogatja mindenkinek. Persze folyton meg is dicsérjük, nem fukarkodunk a kedves szavakkal.
A kép megint az ismerősömtől van, címe: Szőrmók4
