Ha még nem lett volna elég a férjem pótlék elvonása, most sikerült tovább feszítenie a húrt a munkaadójának.

Újra visszahozták a 8 órás, három műszakos munkarendet. Ez nem kis fejfájást okoz most nekünk. Ugyanis a munkahelye jó egy órányi kocsiútra van tőlünk. Azaz, sokkal többet kell utaznia, sokkal kimerültebb lesz, sokkal ingerlékenyebb.

Ráadásul sikerült összeszednem egy kellemes kis nyavalyát, egy középfülgyulladást, arcüreggyulladással megspékelve, ezáltal tulajdonképpen lakáshoz vagyok kötve, mihelyst kiteszem a lábam, a fejem szét akar robbanni. Gyógyszer, infra, tea, fülcsepp, minden ismert módszerrel próbálom kikúrálni magam, eddig hasztalan. A gyerekek oviba juttatása ezáltal problémás, de köszönet a segítségért a drága sógornőmnek, a szállítást illetőleg.

Ráadásul már megszoktuk a napirendet, a három naponkénti váltogatást, és így a munkahelykeresés is egyszerűbb lett volna, nem kellene szabadnapokért kuncsorogni a kisfőnöknél. Ráadásul pallósként ott lebeg az elbocsájtás is, magyar mentalitás szerint most mindenkit, aki nem húzza be fülét-farkát ezzel fenyegetnek.

Mindezek mellett megnő a költség is, hiszen több kaja kell neki a munkába, nem lesz elég a heti egy kenyér, meg a többi. De persze a fizetése nem fogja elérni az eddigi szintet.