Olyan jó lenne okolni valakit, hibásnak kinevezni, majd gondolatban elverni a fejét palacsintasütővel, mint Vitéz László.
Olyan jó lenne, ha valaki nyakába lehetne varrni ezt az egészet, a régi magyar szokáshoz híven. De kinek? Amerikának az ingatlan lufi miatt? Európának, mert nem jól reagált? A németeknek, mert hazaviszik a munkát? Magyarországnak? A miniszterelnöknek, mert megkésve, és nem megfelelően reagált? A jobboldalnak, mert csak mocskolódtak, tüntettek, és közben mindent leszavaztak?
Kinek?
Magyarországnak, mert nem becsülik a jó munkaerőt és a családot? Mert rossza az egész rendszer?
De hiába, hiába próbálok mindent összeszedni a legnagyobb hibásnak mégis magunkat látom. Mert nem kaptunk észbe időben, mert nem hagytuk itt addig az országot, amíg lehetett, mert itt akartunk élni, megélni, gyereket nevelni, lenni, szavazni, élni. Becsülettel, szeretetben.
Hibásak vagyunk, mert nem láttunk előre, nem láttunk az orrunknál tovább. Nem láttuk, hogy a decemberi hajtás után mi vár ránk. Hibáztunk, amikor kocsit akartunk.
És most mindezen hibáink miatt szenvedünk. De szerintem túl súlyos az ár. De megfizetjük. Fejünket lehajtva költözünk, szabadságunkat feladva kényszerülünk, de megtesszük.
Csak látnám már a végét…
A kép címe: Ki a hibás?
