Akkor most egy kicsit rólunk. A férjem CNC gépkezelő, programozó, ami egy jó szakma, egész jó fizetéssel. Csak.. És itt jönnek a csakok.  Csak a mostani helyzetben a munkáltató vagy elküld, vagy bért csökkent.  Nálunk ez történt. Amivel normál esetben még nem is lenne gond, ha kétkeresős családmodell lennénk. Ám én a két fiunk mellett tanulok jelenleg is, és a hely ahol élünk nem dúskál a munkákban. Főként meg olyan munkában nem, ami mellett a gyerekeket, a tanulást és a háztartást össze lehet egyeztetni. Mit csinál ilyenkor az ember? Előveszi a papírt, a tollat és a számológépet, és lelkesen nekilát. Kiadás, bevétel. A kiadást növeli a deviza hitel, ami most ugye jelenleg még mindig csak nő. Nem kell azt gondolni, hogy ész nélkül felvett hitelek tömkelegéről van itt szó, egyszerűen autóhitel, meg egy-két részletfizetés. A bevétel pedig csökken. És ekkor jött a döbbenet. Ha a csekkeket befizetjük, nem marad megélhetésre pár ezer forinton kívül semmi. Első ötlet: költözzünk egy nagyobb városba, ahol munkához lehet jutni. Második döbbenet: az interneten az eddig kapós szakma, mármint CNC-s, hirtelen már nem is annyira kapós. Sőt az eddigi állásajánlat dömpinget felváltotta a már elbocsájtottak álláskereső hirdetése. A nagyobb városba költözést nehezíti az egyetem, illetve az a tény, hogy a gyermekek felügyeletét addig meg kell oldani. Az ingázás lehetősége: számológép elő, és kiderül, hogy az ottani lakhatás, a hazautazás elveszi azt a kis pluszt, amit a nagyobb városban való keresettel előteremthető lett volna. Ez volt a harmadik döbbenet. Akkor most mégis mit csináljunk? Élve az internet adta lehetőséggel álláskeresés, regisztráció. Második ötlet: Hollandia! A fizetés elfogadható, de ehhez nagy áldozatot kell hozni.