Édesanyám a saját oldalára feltette az oldal linkjét, és tegnap elég sok negatív véleményt kaptam, melyben eléggé konkrétan támadtak, persze volt, aki védelmébe vett, köszönöm nekik.. Itt szeretnék válaszolni a felmerült kérdésekre. Szeretném meghívni ezáltal azokat, akik úgy érzik, hogy elítélendő dolog az, amire készülünk, fejtsék ki a véleményüket, szívesen válaszolok rá.
Magyar vagyok. Ezen kívül az Európai Unió állampolgára. Rendelkezem a szabad gondolkodás jogával. Rendelkezem azzal a joggal, hogy bírálhassam azt, ami ebben az országban történik, mivel szavazhatok.
Rendelkezem azzal a joggal, hogy szabadon eldönthessem, hogy szülök-e gyereket. Ám nem csak jogaim vannak, hanem kötelességeim is. Kötelességem, hogy a gyermekeimet felneveljem, értékeket közvetítsek feléjük, szeretetteljes környezetet biztosítsak számukra, hogy őket helyezzem az első helyre, hogy biztosíthassak számukra minden tőlem telhető lehetőséget az életükhöz. Kötelességem az állam felé is van. Járulékfizetés, adó, stb.
Lehetőségeim is vannak, vehetek föl hitelt, annyit, hogy belegebedek. Nem ezt tettük. Vettünk egy használt Suzukit hitelre. Vettünk mosógépet, mert a 4 ember után való kézi mosás már nagyon kimerített. A részletfizetést nem LCD tv után fizetjük, hanem egy mosógép után, ami szerintem nem felesleges csir-viri kütyü. A hitel felvételnél pedig előrelátóak voltunk, számoltunk a plusz 20%rászámítással. Viszont azt nem kalkuláltuk bele, mea culpa, hogy gazdasági világválság lesz, hogy a részletek ilyen drasztikusan emelkednek, hogy a férjem fizetését ilyen rendesen megnyirbálják, hiszen akkor még emelésről beszéltek. Az autónak, amit vettünk pedig nagyon nagy hasznát élvezzük azóta is. Hiszen a nagybevásárlás után nem biciklivel kell kilométereket hajtani, megszakadni. Ha gondolunk egyet elvihetjük a gyerekeket országot látni, persze csak a közelbe, mert a benzin drága dolog. A környezetükkel ismertetjük meg őket. Így jutottunk el Cserépfalura is, amiért az egész család teljesen odavolt. Így tudtuk a gyereket elvinni az anyukámhoz is, mert a kocsi előtt csak ritkán tudtuk meglátogatni. Aki próbált már két eleven gyerekkel vonatozni, megérti, hogy miért ritkán ültünk vonatra. Arról nem is beszélve, hogy a magyarországi vonatközlekedés állapota borzasztó, és nehéz elmagyarázni egy kisgyereknek, hogy az ottani WC használata is elég problémás, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy 4 személy utazási árából a benzinköltség simán megtérül.
Az, hogy a gyerekek mellett tanulok, általában nem, mint támadási felület szokott megjelenni, értékelni szokták az emberek az erőfeszítésemet, persze csak azok, akik elfogadják az élethosszig tartó tanulás fontosságát.
Az pedig, hogy Gyurcsányt és Orbánt is felvettem a listámra azért történhetett meg, mert a magyar politikai elit ténykedéseit nem tartom kielégítőnek, oldaltól függetlenül. Amikor a listát elkészítettem összeszedtem azokat a dolgokat, amik nem tetszenek nekem. Nem ez a fő ok, ami miatt Országelhagyóvá fogok válni, de igenis szerepet játszik benne, mert a politikusaink nem egységet kovácsolnak a szorult helyzetben, hanem egymás ellen szítják a tömegeket.
Végezetül pedig annyit, hogy remélem a gyermekeim olyan országban fognak fölcseperedni, ami toleráns, ahol az embereknek joguk van kifejteni véleményüket, ahol nem a hirtelen támadt indulatok vezérlik az embereket, hanem a racionális gondolkodásmód, és nem kell elmagyaráznom nekik, hogy az a néni, vagy az a bácsi miért nem köszön neki vissza az utcán, mikor hatalmas mosoly közepette jó napot kívánnak.
A képet az egyik ismerősöm készítette. Címe: Barlangban mélázva
