Jelenleg a várakozás idejét éljük. A nagyobb munkaerő közvetítő irodáknál leregisztráltunk. A távpont az internet volt. Innen szereztük be az információkat, lecsekkolva a véleményeket a különböző irodákról. Csak olyan irodánál regeltünk le, amit megbízhatónak találtunk. A legelső lépés azonban mégis az volt, hogy az információkat az egésszel kapcsolatosan kellett megszerezni. Az adatgyűjtés feladata rám hárult. Így az egészségbiztosítás kiderítése, az oktatás mikéntje, stb. Már kezdem kiismerni a kiismerhetetlent, legalábbis van egy kép a fejemben. Például azt már tudom, hogy a gyerekek iskolába fognak járni, mert ott az iskolakötezettség 5 éves kornál kezdődik. Viszont az óvoda fizetős dolog, bár a vagyoni helyzet igazolása után részleges visszatérítés illeti meg a családokat. Az iskola kötelezősége azért van, mert egyrészt az óvoda nem kötelező, csak választható, és mert az első év(ek), fejlettségtől függően az előkészítés éve(i). Ez azért is sarkalatos kérdés, mert a gyerekek 5 és fél, illetve mindjárt 4 évesek. Tehát az iskola az kötelező lesz.
Az egészségbiztosítási rendszer a Magyarországon be nem vezetett rendszerhez hasonlatos. Tehát vannak biztosítók azok közül kell választani. Viszont a nagy különbség, hogy a kereső biztosítása a család egészére érvényes. Ami szimpatikus volt az a családorvosi rendszer, azaz az egész család egy orvoshoz jár, nincs külön gyerekorvos. A munkavállalónak bizonyos időközönként kötelező megjelennie a vizsgálatokon, különben a biztosítása látja kárát. Végre itt legalább felismerték a prevenció fontosságát!
A munkafeltételek kötöttebbek, meghatározott a maximális túlórák száma, illetve a 7,5 órás foglalkoztatás, kivéve egyedi esetek. És a legjobb az üdülési hozzájárulás! Ez egy évente egyszer ált. júniusban folyósítják. Szóval szerintem tudnak valamit ezek az emberek, amit mi nem. A biztosítás, a keresőé a családra is kiterjed, nem úgy mint nálunk. Egy rosszul tájékoztatás, illetve nem is egy, hanem kettő révén fél évig nem rendelkeztem betegbiztosítással. Akkor járt le a GYES, és tanultam levelező tagozaton, a kisebbik gyerkőc beszokatási időszakában, ami elég problémás a folytonos lebetegedések miatt, nem volt folyton időm a szociális hivatalba járkálni. Pedig kellett volna. De annyi a lényeg, hogy megtapasztaltam, hogy milyen faramuci a magyar helyzet. Egy anyuka, aki gyereket szül, és közben képzi magát, nem érdemel tb-t. Akinek van gyermeke és próbált GYES után munkába állni, az tudja miről beszélek. Semmi türelmi idő, hogy esetleg addig valami tb, nem, ez itt nem jár.
Szóval most várunk, tervezgetünk és várjuk, hogy megcsörrenjen a telefon. És közben szurkolunk, hogy szombati napon és esetleg vasárnap is mehessen a férjem dolgozni, (12 órás műszak, 3 nap itthon, három pedig munka), mert a válság hatására nemcsak a pótlékot vették el, amit meg ugye nem is tehetnének, hanem a hétvégi munkát is. És bizakodunk, hogy amíg nem lesz meg a konkrét időpont addig valahogy kihúzzuk a szűkös keretből.
