Rég nem jutott időm írni a blogba, most egy könnyed post következik, mely nélkülözi a politikát, az életünket, szóval tényleg könnyed írás következik...

 

A női egyenjogúság legjobb találmánya, szerintem. Most, hogy végre jó idő van a női ruhatárból előkerülnek a lengébb pólók, toppok.
Ma már nem kell egy nőnek sem szégyenkeznie miatta, ha a gravitáció kibabrált vele, esetleg már szült gyereket, és melléből táplálta. Vannak akiken az ilyen dolgok nem hagynak nyomot, ők a szerencsésebbek, vannak azonban olyanak, akiknek ez igenis problémát okoz. A mai felpörgetett életvitel a gyors reakciók, az első látásra való ítéletalkotás megjelenését hozták el számunkra. A média által sugallt női képnek a többség szeretne megfelelni. Aki nem is szeretne megfelelni a többségi képnek, az pedig azért dönthet az ilyen melltartó hordása mellett, mert egyszerűen esztétikusabb.
Természetesen vannak olyanok is, akik semmiért nem vennék föl eme ruhadarabot, ez az ő döntésük.
Vannak olyanok is, akik bár viselnek melltartót, de nem a szivacsos formából.
Azonban az idősebbek, pont az esztétikailag kifogásolható méretű mellel rendelkezők között, akik nem viselnek semmilyen tartó szerkezetet, és simán kimennek az útra otthonkában, esetleg pólóruhában, és alatta kikandikál az, aminek nem szabadna.  Ilyenkor azért az ember egy kicsit elborzad, és akárhogy is próbálja az ember nem észrevenni, a figyelme mindig megakad rajta.
 
szóval, mindenkinek saját döntése, hogy hordja-e, megtagadja, de mára szinte minden női ruhatár kelléke lett ez az egyszerű ruhadarab, amely lehet, hogy bár uniformizál, mert látszatra minden mell hasonlóvá válik , de ápol és eltakar is egyben, a csüggedőket megemeli, a nagyobbakat kisebbíti, a kisebbeket optikai tunninggal megnöveli.
 
Éljen a melltartó!

 

Címkék: up szivacs vidámság mellek melltartó push

 

Napok óta zsákolok, dobozolok, szortírozok. Ma van az utolsó esténk itt, holnap este már a pincében leszünk. Reggel nyolcra jön a segítség, utánfutóval, és nekilátunk.
Tulajdonképpen mindennek az összepakolása rám hárult. A férjem dolgozott, estére ért csak haza, akkor is hulla fáradtan.
 
Kiábrándító szétnézni a házban, ami eddig az otthonunk volt. Már nem az, bár még itt vagyunk, bár még ma itt alszunk, de már nem az, ami eddig volt. Megszűnt otthonnak lenni, amikor lekerültek a képek, amikor a saját készítésű Spongya Bobot is levettem, és amikor mindent elkezdtem szisztematikusan összerámolni.
Nehéz döntéseket is kellett hoznom, Zeob, a mi külön bejáratú földönkívülink, aki a konyha ablakából vigyorgott ránk a szemétre került. Pedig nagy császár volt fénykorában, büszkén mutogattuk mindenkinek, hogy igen, ezt mi hoztuk össze, csak egy kis ragasztó, maradékok és fantázia kellett hozzá. Ám azok az idők már elmúltak, Zeob uralkodása véget ért.
 
Szétnézek, és újra csak azt látom, hogy megint dobozokban az életünk. Ám most nem pozitív érzések vannak bennem. Nem az a várakozás, mint amikor felköltöztünk a negyedikre, vagy amikor ide a kertes házba. Ezt a döntést szigorúan a számok hozták, a mit tudunk még kifizetnik, és a hogyan is rakjuk rendbe az életünketek. Még mindig csak várjuk a rohadt telefonhívást, még mindig szeretnénk kijutni Hollandiába, még mindig ez az egyetlen nyomvonal, amit meg kell valósítanunk.
Csak amikor az ember itt marad egyedül a labirintusszerű házban, melynek falait a zsákok képzik, elkapja a kilátástalanság érzése. Én már csak akkor akartam összepakolni innen, amikor elhagyjuk az országot. De az élet mást hozott. Fejet hajtottam előtte, elfogadtam, mást nem tehetek. Túlélem. Túléljük. A terveket nem veheti el senki, a vágyak ugyanazok, és még nem is olyan hihetetlenül nagyra pakolt tervek, csak nyugodtan, békében megélni, nem vegetálva, és nem ebben az országban.
holnap költözünk. Aztán még délután elugrunk az ovigálára, meghatódni, elérzékenyülni, megnézni a következő nemzedéket, aminek remélem könnyebb lesz, mint nekünk!

  A képet innen szedtem:  farm3.static.flickr.com/2082/2174771942_bc736349fc.jpg

 

 

 

Címkék: költözés otthon dobozok ovigála zeob

 

Bajnai csomagja…
 
Előttünk a fekete leves, nagyon úgy tűnik, hogy Bajnai politikai öngyilkosságra készül.
Az általa felvázolt tervek, melyeket ma küldött el a képviselőknek,- na jó csak az MSZP-seknek- és péntek délig kell szignójukkal ellátva visszajutattniuk, ezzel kifejezve, hogy nemcsak támogatják a programot, hanem, ha szavazásra kerül a sor, akkor is tudják, mit is kell tenniük…
De miért is politikai öngyilkosság ez?
A válasz egyszerű. Az emberek már felfogták, hogy változtatásra van szükség. de úgy, hogy valaki csak elvesz, és cserébe nem ad semmit kivitelezhetetlen lenyomni az emberek torkán ezt az egészet, amikor a lájtosabb változtatásokat sem fogadták el. Nem gondolom , hogy a népszavazáson olyan nagy arányban elkaszált vizitdíj, és tandíj után az emberek ezt még bevennék. Az akkori népszavazás megmutatta, hogy az embereknek hatalma van a megszorítások  felett, és ezt a csomagot is megvétózzák majd. Pedig, ha az sikerült volna, most lehet, hogy nem itt tartanánk.
Az a tény pedig, hogy a közszférát illető fizetések és a családi pótlék befagyasztása hová fog vezetni még megjósolni sem tudom. Amikor mindennek az ára emelkedik a forint gyengesége miatt, amikor rengeteg ember munkanélküli, akkor kellene valami ösztönző. A hajszálvékony cérnán élő középosztály ezt már nem fogja túlélni. Ha valaki csak elvesz, és cserébe nincs semmi amit adhatna, az emberek ténylegesen fellázadnak, és itt most nemcsak a hőbörgőkre gondolok. A középosztály az, akit mindig is sarcoltak, de már nincs több bőr, amit le lehetne még húzni… Akinek sok pénze van, az mindig is el tudta kerülni a sarcolást, és ott, ahol nem a mindennapi megélhetés kérdéséről van szó, ott ez a kérdés nem is érdekes.
De mi lesz az adófizetőkkel, akik éppen csak megélnek? Mi lesz, ha a táppénzt tíz százalékkal csökkentik? Mit csinál egy olyan család, akinek nincs nagyszülői segítsége, és beteges a gyerek, akit nem hagyhatnak otthon egyedül? Mert az tüntetni nem fog. Csak az a baj, hogy saját tapasztalatból tudom, hogy van egy szint, amin nem lehet lejjebb adni. Amikor már az ember feladta az alapvető  dolgokat, és párizsit eszik ócsó kenyérrel napokig, ott már nincs mit lefaragni.
 
Legyen más megoldás! Legyen végre egy olyan terv, ami nemcsak elvesz, de könnyít is!
 

 

Címkék: család megszorítások lázadás táppénz bajnai befagyasztás választást

A rosszkedv monnyon le!

 2009.03.31. 17:03

 

A zsongás

 

Ma bár fárasztó napom volt egy kedves barát unszolására mégis rávettem magam egy kis tavaszi sétára.
Még fagyit is kaptam, az idei elsőt, bár az sem biztos, hogy tavaly ettem ilyen jeges finomságot.
A séta közben konstatáltam, hogy nemcsak engem kapott el a tavaszi zsongás. Szerelmespárok lepték el a parkokat, kézfogós-együttjárós gimisek mászkáltak, élvezve a napsütés melegét.
A rovarok döngicséltek, bodobácsok hada lepte el a járdát, és kenődtek el a kevésbé szerencsések a sétálók talpán. A varangyok is előmásztak, bár még kicsit kábán kóvályogtak, de mentek.
Minden újra annyira él! A madarak új dalokat énekelnek, megtörik a téli csendet, és a késett tavaszért is kárpótol dallamos trillájuk.
Ilyenkor muszáj kimenni, muszáj érezni az arcon a nap melegét, mely a lélekig hatol, mosolygásra készteti az embert, hogy vége a szürkeségnek, itt az ideje a szemnek megszoknia a színorgiát, melyet a virágok okoznak!
Nyílnak a nárciszok és jácintok, illatuk belemászik az ember orrába, kiegészítve a látványuk keltett örömet.
Az aranyeső is bontogatja rengeteg apró virágát, már várom, hogy megmutassa  az idei tavaszra komponált ékét.
Ilyenkor az embernek minden érzékét ki kell tárnia a világ felé, a hosszú álmából ébredő természet csodáira, el kell feledni a nehézségeket, a gondokat!
A problémákat hagyni kell, más úgysem oldja meg helyettünk, félre kell tenni a bút, a bánatot, és élvezni az idei tavaszt!
Nem szabad nem észrevenni a szépséget, mely a szemünk elé tárul! Nem szabad, ma nem, az elefánttoronyba húzódni, ma élni kell, érezni, válaszolnia a hívogató tavasz hangjára!
Ma nincs politika,ma nincs gazdasági válság, ma nincs Gyurcsány, ma Orbán sincs, és erőszak sem, ma csak az élet van, az életem egy napja, mely nem jön újra el, nem szalaszthatom el egy percét sem!
A halogatásnak mára vége, a tüdőm tele a tavaszi illatokkal, erre emlékezni kell!
A rosszkedv ma monnyon le!

 

Címkék: politika tavasz orbán gyurcsány le monnyon zsongás

 

Bajnai?
Amikor az  egész Gyurcsány lemondási mizéria elindult még azon a nézőponton helyezkedtem el, hogy hajrá, jöjjön egy új miniszterelnök. Amikor Bokros másnap bejelentette, hogy ő vállalná, akkor azt gondoltam: Ó, csak ezt ne! Aztán, amikor már azt mondta, hogy bocsi gyerekek ezt inkább így mégse, nem lesz ez így jó, akkor megkönnyebbültem. Aztán elindult az egyhetes névdobálózás, pingpong a nevekkel, oda vissza, mikor már az SZDSZ is ráokézott volna Bokrosra, akkor ő már nem is vállalja.
Valamit nagyon csúnyán elkommunikáltak a pártok egymás közt! Ezt az egészet szerintem normális emberek úgy oldották volna meg, hogy előbb összeülnek, hogy „Gabikám, ti kit?” Mire Gáborka vakkant valakit, vagy legalább Bokros felé lobbizik, vagy valami. De nem! Kis országunk megint megmutatta, hogy itt aztán nem így mennek a dolgok! Itt mindenből a legnevetségesebb megoldást kell kiválasztani, végképp lejáratni magukat. És nemcsak magukat, hanem az országot is!
És egyben valahol érdekes az is, hogy az MSZP, mint egy megbénult óriásmamut csak néz a hatalmas gödör előtt, pislog, majd nem tudja eldönteni, hogy most kikerülje vagy sem, és már benne is van. Azt azért tegyük hozzá, hogy az árok megásásnál is tevékenykedtek.
Az SZDSZ meg akkora hatalommal rendelkezik, hogy rajta múlik, hogy báb, vagy cselekvő ember kerül, ha egyáltalán kerül a miniszterelnöki pozícióba. Ez így nem normális.
Ennél már az is jobb megoldás lenne lassan, ha a Rátóti legényanyát (1989) figyelembe vesszük, hogy a lehetséges jelölteket állítsák csupasz seggel kifelé a szalmabálába, és akinek a felesége felismeri a meztelen hátsójáról a férjét, na az lesz a miniszterelnök!
 
Mára már annyira unom ezt az egészet, hogy kit jelölnek, kit utasítanak el, hogy most, mikor úgy fest, hogy mégiscsak sikerült egy paprikajancsit találni, már inkább én is az előrehozott választás gondolatát támogatom.  
De a Fidesz is lehetne annyira logikusan gondolkodó, hogy akkor legalább előveszi azt az embert, akit esetleg a kiábrándult szoci választók is még elfogadhatónak tartanak. De nem így gondolkodnak.
 
Szóval előrehozott választásokat!!!

 

Címkék: orbán gyurcsány választások bokros előrehozott rátóti legényanya

Bréking nyúz!
Megérkeztek az első gólyák hozzánk!
Ma délután pillantottuk meg az első idei gólyapárt.
Most már hozzák meg a tavaszt is!
És, ha nem túl nagy kérés egy kis békét is országunkba!

Címkék: első gólya

süti beállítások módosítása